széleslevelű nőszőfű (beleértve a lazioi nőszőfüvet)

Adatok

Magyar név: széleslevelű nőszőfű (beleértve a lazioi nőszőfüvet)

Latin név: Epipactis helleborine (incl. Epipactis helleborine subsp. latina)

Tágabb kategória, magyar: Zárvatermők (törzs)

Tágabb kategória, latin: Angiospermatophyta (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Kosborfélék (család)

Szűkebb kategória, latin: Orchidaceae (familia)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 10 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1988

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 1. melléklet

További információk

Szinoníma: Epipactis. latifolia (L.) All.

Termet: (20–) 30–60 (–100) cm Életforma: Geophyta

Leírása:

(20–) 30–60 (–100) cm-re növő, spirális levéllefutású, igen változatos megjelenésű orchideafajunk. A levelek széles-tojásdadok, 7–17 cm hosszúak, (3–) 4–10 cm szélesek, a vállukon hüvelyesek; számuk 4–15. A szár és a magház kopasz, vagy a magház az éleken gyéren pelyhes. Virágainak színe a halvány zöldessárgától a zöldön át az ibolyáig változik. A lepellevelek 7–12 (–15) mm hosszúak, 4–9 mm szélesek. A mézajak 7–11 mm hosszú, elülső részén szív alakú púp található.

Virágzása:

június – augusztus / VIII – IX.

Élőhelye:

Közömbös vagy kissé mészkedvelő; bükkösökben, tölgyesekben, gyertyános-tölgyesekben, fenyvesekben, gesztenyésekben, karsztbokorerdőkben, ligeterdőkben, cserjésekben és hegyi réteken él. Üde és szárazabb erdők és gyepek. Nyírkos erdőkben, száraz tölgyesekben, ligetekben, cserjésekben.

Előfordulás:

Magyarországon szórványosan fordul elő, ritka.

Megjegyzés:

Közeli rokon autogám kisfajait a bibeoszlop típusa segít elkülöníteni.

Veszélyeztetettség:

Forrás:

Sulyok József, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., – Virók Viktor in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.

széleslevelű nőszőfű (beleértve a lazioi nőszőfüvet)

Adatok

További információk

Fajok elterjedése

Galéria